anima

elindultak.

elindultak?

néha könnyűnek tűnnek, néha úgy érzem, nem gondoltam át eléggé.

 

Majd elválik.

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

volt pár jó napom, már újra hittem a jövőben. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem jól mennek a dolgaim. hiába akarom becsapni magam. Lassan egy éve "új élet" kezdődött, de nem örömmel és izgalommal várom az évfordulót. Úgy érzem, elsietett, talán átgondolatlan volt. Nem bántam meg, de úgy érzem, ez fordítva nem igaz.

Azt mondja, elbizonytalanítom. Hát nem! Ő bizonytalan, én csak kimondom (ha valamihez, ehhez értek, hogy más érzéseit sajátomként megélve kimondjam- akár már azelőtt, hogy a másik eljutna a tudatosság szintjére). Szerintem. De nem fogom erről meggyőzni, mert elfáradam.

És ha ennyitől el tud bizonytalanodni bennem, akkor mi lesz később? A testem egyre öregebb és csúnyább lesz, ha gyermekáldásra vállalkoznék, akkor ez újabb átalakulást hozna magával.... de már most bizonytalan!

Én meg higgyem el, hogy fontos vagyok (én, és nem a testem), és vállalkozzak olyan döntésekre, amitől a testem tovább változik (lássuk be, nem túl pozitív irányba).

lehet, hogy többet kéne magammal törődni, lehet. De akkor annak az ő kényelme látja kárát. Akkor meg abban szerepemben lesz bizonytalan?

És miért várja ezek után, hogy én bízzak magamban?

 

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Úgy érzem, kudarcot vallottam.

 

Elolvasom »

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Újra és újra csodálattal tölt el, hogy milyen varázslatos eszköz a kommunikáció. Ha képesek vagyunk kimondani az érzéseinket, és meghallgatni a másik felet anélkül, hogy mindenáron "győztesként" akarnánk kijönni a helyzetből... ha a megértés (önmagunké, a másiké, a helyzeté) a cél, akkor csodás módon kibogozódnak a csomók, helyre kerülnek a dolgok.

ha valamiért hálás vagyok a szakmámnak, az az, hogy megtanultam a tisztázó beszélgetést, és a megértés igényét. (persze rengeteg mást is köszönhetek, de most épp ezért vagyok hálás.)

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Vajon létezik tartós kapcsolat? Annyi veszély leselkedik egy kapcsolatra. Csábítások, melyek elragadnak. Indulatok, melyek megmérgeznek.

Vajon ha valami nem akar összejönni, az céllal van? Nem kéne elgondolkodni, miért?!?!

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Dühös vagyok és megbántott. Mikor értéktelenedtem el annyira, hogy a számomra legfontosabb ember sajnáljon rám az életéből 2 percet, és kb 1000 ft-t. Miközben az ő aktuális kirándulása ennek legalább százszorosát "éri". Ő ennyivel értékesebb? csak az ő szemében vagy a világéban is?

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Nézem magam a tükörben, és egy ismeretlen, elgyötört, megfásult arc néz vissza. Néha meglepetten állok, hogy hogy történt ez, és meddig változik még ez a régen oly ismerős, kedves arc....

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Ma jól vagyok, persze mert itthon dolgozom. Egész nap ki sem kell mozdulni, nem kell találkozni senkivel! És ettől kerek a világ! És még a havat is ellapátoltam....

Úgy tűnik tényleg szükségem lenne erre a fészekbe visszabújás időszakra. Már csak azt kell kitalálnom, hogyan valósítom meg.

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Elmúltak az Ünnepek, és mintha egy más világba csöppentem volna. Az elmúlt két hét világa békés volt, örömteli, nyugodt, a fészek melege.... egyszóval tökéletes! És most rájöttem, hogy ez egy markáns jel volt arra, hogy nem vagyok jól. Mert túlságosan nehéz visszalépni a hétköznapok világába. Ha tehetném, hónapokra ki sem mozdulnék. Eddig azt gondoltam, csakis a munkahelyem az oka a rossz érzéseimnek, de mára már a boltba, az ismerősökhöz, a zöldségeshez, és az imádott másodállásomba is nehéz elindulnom. Persze elmegyek, de feszülten, alig várva, hogy kis fészkembe hazaérjek. Ma annyit sírtam, hogy fáj a szemem és be is dagadt kissé... (persze ma voltam Pótanyánál, ott csak úgy ömlöttek a könnyeim.)

Talán igaza van, és nem kéne félnem attól, hogy megéljem ezt a vágyam, és bezárkózzak kicsit. Amitől félek, az ... az több dolog is: bezárkózva maradok; rossz az időzítés, és elrontok több évi befektetett munkát; Ő nem fog szeretni, mert rájön, hogy nem ezt a nőt vette el; esetleg sokáig elhúzódik ez az egész, és lemaradok a családalapításról... első körben ennyi... de ha akarnám, tudnék még írni.

Mára ennyit. Elfáradtam. Nagyon.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Most szebbnek tűnik az élet!

Az elmúlt időszak nehéz volt. Az események hatására eljutottam annak a spirálnak a tetejére, amiből nem volt megállás. Csak csúsztam lefelé, és ettől egyre rosszabbul lettem. Mivel rosszabbul voltam, egyre tehetetlenebb, boldogtalanabb, reménytelenebb lettem... és ettől tovább csúsztam lefelé. Ezt hívják depressziós spirálnak. Megtapasztaltam. Bár tudtam, és éreztem, mit kéne tennem, képtelen voltam bármit is tenni. Örvénybe kerültem, és csak kapaszkodni bírtam...

Ha nincs Ő, akkor nincs kapaszkodóm sem... Meghallgatott, és felül tudott emelkedni a dühén, amit a tehetetlenségem miatt érzett. Tudott egyszerűen velem lenni, megölelni, megtartani, letörölni a könnyeim... és ez volt a legnagyobb segítség akkor! és amikor már tényleg nem voltam képes cselekedni, segített dönteni. És ettől ( a döntéstől)  elindultam fölfelé.... még labilis az egyensúly, úgy érzem, az elmúlt egy hétnek köszönhető, amikor főként kettesben, békében és csendben együtt lehettünk otthonunkban. Félek, hogy mi lesz, ha elkezdődik újra a munka. Vajon sikerül addigra annyira feltötöltődnöm, hogy nem szippant be újra a spirál?

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Fura dolog a magány. Egyszerre érzem, hogy szomorú vagyok, mikor magányosnak érzem magam, s ugyanakkor borzasztóan vágyom is az átmeneti, de teljes magányra. A legjobb az lenne, ha elutazhatnék valahová, ahol csak csend, természet és én vagyok. Egy kis ház az erdő közepén... Vajon segítene "visszatérni" régi önmagamba vagy megtalálni az újat? Vagy végképp elzárkóznék, befordulnék belső világomba? Csendre és magányra vágyom.

Elolvasom »

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Meddig lehet az újra és újra feltörő múlbeli fájdalmainkba süllyedni? Persze mindig mást élek újra, másért haragszom, más a felismerés... Míg ilyen elemi erővel húz vissza, addig vajon lehet előre lépni? Zsigeri mintákat ültetett belém, melyeket már felismerek, néha már elismerni, felvállalni is képes vagyok. De másképp csinálni??? Továbblépni??? Lesz vajon olyan, hogy azt mondhatom: "ezen már túl vagyok"? Vajon én vagyok gyenge, vagy ez tényleg alapjaiban rengetett meg a felnőttség küszöbén, betetőzve gyermekkoromat? Más hogy lenne ezek után?

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Furcsa időszak ez... Úgy érzem, a bennem élő kicsi gyermek követeli magának a figyelmet, és mivel nem kapja meg, duzzog. Csak az a baj, hogy a felnőtt énem látszik duzzogni, s ez a partnerkapcsolatom terheli meg.

Elolvasom »

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Úgy érzem, megfogant egy kis élet bennem, de elhagyott, mielőtt elhihettem volna. Bizonyíték nincs, csak markáns és véres jelek. Apátia van bennem. Talán még nem volt itt az ideje. Talán majd a jövő hónapban. Talán.

Elolvasom »

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Visszatértem a munkába... nem indult jól. Magával a munkával nem volt baj, csak a főnökkel... ő a régi maradt. Persze nem is vártam mást. Persze nem is vártam mást. Nem tudom, meddig bírom majd ezt a légkört.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Olyan nehéz lett mostanában minden. Eddig egy nagy nyomás alatt voltam,most ez alól mintha felszabadultam volna, ám azóta mintha a sors úgy döntött volna, minden átvészelt, túlélt feszültség helyett ad egy újabb pofont... kiteszi elém a lábát, hogy felbukjak. Ha nem lenne ez mások szerint - tehát némiképp objektíven - is balszerencsés sorozat, akkor kezdeném azt hinni, hogy paranoid vagyok. Komolyra fordítva...

Elolvasom »

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Meddig lehet feszíteni a húrt? Meddig lehet hagyni a dolgokat elromlani? Mi a vége? Mikor van összeomlás? És mi jön akkor?

Elolvasom »

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Amikor a puha, meleg bőre a testemhez ér, hol a szenvedély tölt el; hol szeretetet és melegséget érzek: otthont, ahová végre megérkeztem; máskor úgy érzem, ha a karjaiban tart, biztonságban vagyok... itt vagyok igazán biztonságban!

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Abban, hogy nem tudsz aludni, általában a rossz dolgokat vesszük észre: fáradt leszel, feldühít, stb. De van egy pozitív oldala is: rájöhetsz mi minden nyomaszt. Aztán ha szerencséd van, még alszol egyet, ami álom formájában további felvilágosítást ad, mik a nyomasztó tartalmak, történések... Csak aztán reggel legyen erőd szembe nézni vele!

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

A pszichológusoknál bevett (és helyes) módszer, hogy át kell esni a megtanulni kívánt eljáráson, úgymond "sajátélményt" kell szerezni, meg kell járni a lelke mélységeit, hogy tudja, min megy át a kliense... Ezt be kéne vezetni az orvosoknál is: ne tükrözhessen olyan, aki nem élte még át... mindjárt epmatikusabbak lennének, vagy legalábbis nem akarnák neked (aki ott fekszel, és fáj) megmagyarázni, hogy áááhh, ez neeem fááj, csak hisztis a beteg...

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!